Hidraulikus vezetoképesség mérési és becslési eredmények összehasonlítása homoktalajra

Nándor Fodor, Lajos Blaskó, László Iri, Kálmán Rajkai

Research output: Contribution to journalArticle

3 Citations (Scopus)

Abstract

A hidrológiai, a növénytermesztési és az ökológiai rendszermodellek egyik fontos bemeno paramétere a vízzel telített talaj vízvezeto képessége (K S ). Mivel a rendszer muködését .,szimuláló" modellt paramétereinek megfelelo beállításával .,igazítják" a modellezendo rendszerhez, a paraméterek értékeinek megadása, különösen a nagy variabilitású paraméterek jellemzo értékének megvá lasztása, kiemelt jelentoségu. A telítési hidraulikus vezetoképesség a talajok egyik legnagyobb variabilitású paramétere. Ezért célszeru a modellezendo talajon mért érték használata. Gyakran megfogalmazódik az a kritika, hogy a szabványos, laboratóriumi, 100 cm3-es mintán mért vízvezeto képesség eredménye nem reprezentálja a megmintázott talajréteg vízgazdálkodási tulajdonságát, mivel a minta térfogata túl kicsi. A telítési, illetve telítés közeli hidraulikus vezetoképesség-érték (K S , illetve K FS ) meghatározására több laboratóriumi és terepi módszert dolgoztak ki. Három fo módszertani csoport 11 eljárását hasonlítottuk össze az orbottyáni karbonátos homoktalaj K S -, illetve K FS - értékének meghatározására: négy terepi, három laboratóriumi, valamint négy becsloeljárás eredményeit. A laboratóriumi mérések egyike a hazánkban újnak számító, ún. .,kéreg módszer", amellyel a kb. 5500 cm3-es talajminta K S - értékét határozzuk meg. Az öt ismétlésben végzett mérések és becslések vezetoképesség-értékeinek átlagértéke 26 és 126 cm•nap -1 között változott. Kilenc eljárás K S -értéke 68 és 94 cm•nap -1 közé esett, míg egy mérés és egy becsloeljárásé ennél jóval nagyobb, illetve jóval kisebb K S -értéku volt. Az új, .,kéreg" módszer kimutatta, hogy a makropórus-áramlás nem jellemzo erre a talajra. Feltételezve, hogy a talajgenetikai szint vastagsá gához közelebb álló 20 cm magas, 5500 cm3-es mintákon mért hidraulikus vezetoképesség a genetikai talajréteg vezetoképességét kisebb eltéréssel közelíti, mint az 5 cm magas, 100 cm 3 -es mintákon mértek, megá llapíthatjuk, hogy a szabványos, kispatronos mintákon mért értékek az orbottyáni homoktalajon jól reprezentálják a talaj K S - értékét abban az esetben, ha a mérési eredményt jelentosen befolyásoló falhatást kiküszöböljük. A vizsgált terepi mérési módszerek és az egyszeruen mérheto talajjellemzokkel becslo eljárások - egy kivétellel - jól közelítették a homoktalaj nagypatronos telítési vízvezeto képességét.

Original languageHungarian
Pages (from-to)369-380
Number of pages12
JournalAgrokemia es Talajtan
Volume58
Issue number2
DOIs
Publication statusPublished - Dec 1 2009

ASJC Scopus subject areas

  • Agronomy and Crop Science
  • Soil Science

Cite this